November
Őszutó / Enyészet hava / Szent András hava
A latin novem (kilenc) szóból, mert a régi római naptárban a kilencedik hónap volt; nálunk a tizenegyedik.
Mindkét nap a halottakra való emlékezés napja. Mindenszentekkor emlékezünk meg azokról a szentekről, akik név szerint nem szerepelnek az egyházi naptárban.
Azt a hetet melyre a Halottak napja esik halottak hetének nevezik. Szokás ilyenkor a temetőbe, elhunyt családtagok sírjához kilátogatni, a sírokat rendbe tenni, gyertyát, mécsest gyújtani. A hiedelem szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért szokás számukra is megteríteni, az asztalra kenyeret, vizet tenni. A lámpát égve hagyták sok helyen, hogy a hazalátogató lélek szétnézhessen. Ahány halottja van a családnak annyi gyertyát kell gyújtani.
November 11.
Szent Márton ünnepe
a magyar néphagyományban tradicionálisan a gazdasági évet lezáró ünnep.
A tél kezdetét jelzi, hogy eddigre már mindenhol elszámolnak a pásztorok
a tavaszi- nyári időszakban rájuk bízott jószággal, és a gazdától
megkapják járandóságukat. A betakarítással összefüggő munkálatok
is lezárulnak erre az időszakra, sőt az ősszel szüretelt szőlőből
is kiforr az új bor. November hónapot bizonyos vidékeken "kis
farsangnak" is nevezték, ugyanis ekkor még meg lehetett tartani a
lakodalmakat és vigasságokat, amelyek majd az adventi időszakban tiltva lesznek.
Az ünnep eredete
az ókori Rómába nyúlik vissza. A legenda szerint Róma védői
elaludtak, és az ellenség, a gallok támadásától csak az mentette meg
a várost, hogy a ludak hangos gágogására felébredtek. Innen az Avis
Martis, azaz Mars lúdjai elnevezés. (Mars a római mitológiában
hadisten.) Ez az Avis Martis formula változott át aztán a keresztény
hitvilágban Avis Martinus, azaz Márton lúdja alakká.
Márton valós történeti
személy, Pannóniában született, Szombathelyen 317 körül, apja római
százados volt, Márton is katonaként került a
A
legenda szerint Márton egy napon koldussal találkozott. Megszánva a
didergő embert köpenyét kardjával ketté vágta, és felét a koldusra
terítette. Másnap ugyanazon az úton Krisztus jött Mártonnal szemben,
vállán az előző nap kettévágott köpeny. Márton püspököt gyakran
ábrázolják a vállán átdobott fél köpennyel e történet alapján.
Árpádházi Szent Erzsébet (XIII. század) ünnepe. A legenda szerint Erzsébet a kötényében kenyeret vitt a szegényeknek, mely rózsává változott, mikor atyja kérdőre vonta emiatt. Időjárásjóslás kapcsolódik ehhez a naphoz, általában havazást várnak a gazdák, csak úgy mint Katalinkor.
Szent Katalin keresztény vértanú ( IV. század) ünnepe. Kerékbe törték, ezért a fuvarosok, kerékgyártók, valamint a házasulandó lányok védőszentje. Katalin naphoz férjjósló hiedelmek kötődnek. Katalin ágnak nevezik azt a gallyat, melyet a lányok vízbe állítottak, s ha karácsonyig kizöldült, közeli házasságra lehetett számítani a lányos háznál. Régi időjárási megfigyelés szerint, ha Katalin locsog (vagyis lucskos, nem fagy), akkor Karácsony kopog (azaz jó hideg lesz).
Szent András napja. A hagyomány szerint kereszthalált halt átlósan ácsolt kereszten, innen az andráskereszt elnevezés. András a keleti ortodox egyház védőszentje, kultusza ezeken a vidékeken nagyon erős.
András napja a legelterjedtebb férjjósló nap, ólomöntéssel, gombócfőzéssel igyekezetek a jövendőbeli személyét kitalálni. (A gombócokba papírra írva egy-egy férfinevet gyúrtak, és amelyik legelőbb jött fel a víz színére, olyan nevű férjet vártak a lányok maguknak.) Ólomöntés is volt a fonóban, az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására következtettek.
Vidéken ezen a napon kezdték el a disznóvágást, a disznótorok farsang végéig tartottak.
